Otthon édes otthon!

Végre otthon!
(2012.06.18)

Hétfőn reggel egy hét után végre haza engedtek a kórházból. Nagyon jó volt itthon.

Lorát beraktuk a kiságyába és csak álltunk hosszú percekig és néztük. Nagy boldogság volt, hiszen már elég régóta várjuk, hogy nekünk is legyen gyerekünk.

Olyan jó volt nézni, ahogy aludt a kiságyában ami eddig üresen állt. Olyan szép és olyan aranyos, igen tudom elfogult vagyok, de ez van! Ki nem lenne az!!??

Persze nem sokat aludt. Gondoltam éhes, így megetetem. Ekkor még úgy gondoltam, hogy a szopizás a világ legegyszerűbb dolga és aki akar az tud szoptatni és lesz teje is. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van.

Hosszú órákig szopizott vagy csak próbálkozott.

Gábor bement a választott doktornőhöz, aki elmondta az instrukciókat. Szerinte 20 percnél nem legyen hosszabb egy szopizás. Kicsit kiakadt mikor Gábor mondta, hogy Lora már két órája szopizik. Megállapította látatlanba, hogy hasfájós, így felírt neki gyógyszert.  Szerinte nincs tejem, így tápszert is felírta. Azt gondoltam, hogy a doktornő támogatni fog  a szoptatásban,de nagyot kellett csalódnom.

Teljesen kiborultam, mert ahány emberrel beszéltem vagy interneten olvastam mindenki mást mondott.

Délutánra már elég sokat sírdogált, gondoltuk fáj a hasa, de csak éhes volt, szegénykém.

Egyre idegesebb lettem.  Jött Meli,  aki kicsit megnyugtatott, sokat segített még a fürdetésnél is itt maradt. Hát be kell vallanom nem voltam a helyzet magaslatán.

Mindenki nagyon sajnálta, mert annyira sírt.

Egész este sírt, sőt egész éjszaka. Hajnal kettőig én fogtam és próbáltam elaltatni,  majd Gábor jött ki és átvette, így egy órát aludtam. Szegény Gábor másnap ment dolgozni, igen kemény volt számára.  Aggódtam, hogy ez most már mindig így lesz, de hála istennek nem így lett. Azért sírt szegénykém, mert nem volt elég tejem és ami volt azt sem tudta kiszopizni.

Ivott egy kis kamilla teát, ami eltelítette a kis gyomrát és elaludt végre.
Az eső éjszaka kemény volt, de gondoltam minden kezdet nehéz.

Pindurkánk

Kicsi hörcsi