Kórház

Kórház

Június 11-én ismét mentünk anyával NST-re.  Sajnos benn tartottak, mert nem volt tökéletes a baba szívhangja és persze a sok + kiló miatt.

Gyerekkoromban voltam utoljára kórházba, így elég rosszul viseltem, el is sírtam magam.

Fogadott szülésznőmnek köszönhetően VIP-es, két ágyas szobába kerültem.

Nagyon rendes csaj volt a szobatársam, aki szombaton szülte meg kisfiát. Jókat beszélgettünk, elterelte a gondolataimat a várakozásról.

Gábor nagyon cuki volt minden nap jött hozzám munka után, olyan jó volt egész nap azt vártam, hogy lássam. Persze anya is majdnem minden nap jött, hozta a fincsi kajákat. Egész nap, azt vártam, hogy mikor lesz este és mikor jönnek.

A kórházban még rosszabb volta a várakozás.

Meli és Gyöngyiék is meglátogattak, nagyon rendesek voltak. Még Gálfi Szilvi volt osztálytársam is bejött hozzám! Gábor anyukája is és Zoli is meglátogattak.

Minden reggel hatkor nézték a baba szívhangját, ami mindig rendben volt. Így nem volt más, csak a várakozás, hogy hátha beindul a szülés.

Kedden haza ment a szobatársam, így egyedül maradtam, kicsit rossz volt, de gyorsan  rájöttem, hogy tök jó egyedül, mert nem kell senkihez alkalmazkodni.

Sajna ez az állapot nem tartott sokáig, mert szerda reggel jött egy nagykátai lány Anita.

Csütörtökön leszek 41 hetes, amíg ezt nem töltöm be, nem avatkoznak be, ha nincs semmi gond. Nagyon bízom benne, hogy beindul és pik-pakk megszülök.

A kórházi ágyam.