Lora élete: 9 hónap

Terhességem 9 hónapja

Gábor és én is vágytuk már arra, hogy nekünk is legyen gyerekünk. A ház kész van, így már nem volt akadálya. Nekem az volt a kikötésem, hogy, ha akarunk lagzit azt minden félképpen a gyerek születése előtt, mert egy picit régimódi vagyok, de ha már van gyerek, akkor kicsit viccesnek tartom a lagzit. Így az esküvőig vigyáztunk, hogy ne essek teherbe, mert a lagzinkba mulatni akartam és kicsit iszogatni, de hát terhesen ez nem lehetséges.

A lagzi után úgy voltunk vele, hogy akkor jön amikor jönni szeretne, jönnie kell.

Bár azért egy picit mi is meglepődtünk, mert nem kellett sokat várni és már terhes is lettem.

Szeptemberben elmentünk Horvátországba a nászutunkra és ott meg is fogant, így már hárman jöttünk haza. Persze akkor még nem tudtuk.

Szeptember végén már gyanús volt a dolog, így október 8-án megcsináltam egy terhességi tesztet, ami pozitív lett. Gábor nagyon örült én kicsit pánikba estem, ahogy szoktam. Persze örültem neki, csak az anyagiak miatt féltem egy kicsit. Gábor gyorsan helyre tett, hogy nem kell idegeskedni, minden rendben lesz. Inkább örüljünk, hogy ilyen gyorsan és simán összejött. Igaza van nagyon szerencsések vagyunk!!

Elmentem október 24-én dokihoz, aki megerősítette, hogy terhes vagyok Akkor voltam 7 hetes, már a szíve is dobogott. Nagyon boldogok voltunk!

Senkinek nem árultuk el, csak Anyunak és Gábor anyukájának és persze Melinek.

Mindenki nagyon örült, de nem akartuk elkiabálni.

Megvártuk a 12. hetet és akkor jelentettük be Kareszéknak és Nyakiéknak. Mariann szintén babát vár, meg is beszéltük, hogy tök jó, mert így együtt fognak felnőni. Ő már a negyedik hónapban járt akkor.

Szerencsére minden vizsgálat eredményem tökéletes. A down kór és az AFP is, de hát miért is ne lenne, hiszen Gábor és én is egészségesek vagyunk és így is élünk. Azért én egy picit izgultam.

Februárba voltunk 4 D-és ultrahangon, ahol 99 %-ra mondták, hogy kislányunk lesz és hogy minden rendben szépen fejlődik. Nagyon örültünk. Én nem tudom miért, de úgy éreztem kisfiú, Gábor pedig, hogy kislány. Persze mind a ketten úgy voltunk, hogy mindegy, hogy milyen nemű csak egészséges legyen.

Nagyon szerencsés vagyok, mert nagyon jól viseltem a terhességet. Nem voltak reggeli rosszullétek, hányinger, hányás, nem voltam kívánós. Szinte semmi, ami ilyenkor szokott. Egy dolgot kivéve nagyobb lett az étvágyam. Rengeteg pirítós kenyeret ettem. Az elején nem is híztam sokat, de a végére kicsit felszaladtak a kilók. 65 kilóval kezdtem és 87 kilóval mentem be a kórházba. Mivel ilyen jól bírtam én is és a baba is, ezért 8 hónapos terhesen még dolgoztam.

Egyetlen egyszer éreztem magam rosszul a munkahelyemen. Februárban egy nap elkezdett szúrni a hasam, nagyon megijedtem. Másnap el is mentem a dokimhoz, szerencsére minden rendben volt. Egy hét pihenés után folytattam a munkát.

Biztosan kényelmetlen volt neki a sok ülés.

Ez az állapot egyáltalán nem viselt meg, sőt!

Kálmán és Meli jóvoltából készültek kismama képek!
Nagyon jók lettek, köszönöm Nektek!!